„Nem ezt kértétek!”
Ezt kaptam visszajelzésként, amikor jeleztem a fejlesztőnek, hogy nem a követelmények szerint működnek bizonyos funkciók a szoftverben.
A fejlesztő levezette, hogy a felületen megjelenő hibaüzenet matematikailag megfelel a követelményeknek.
És hogy kinek volt akkor igaza? Nézőpont kérdése…😊 Az biztos, hogy a funkciók tesztelése során az ügyintéző számára nem volt egyértelmű, hogy miért kapta a hibaüzenetet.
Ez a szituáció sokszor eszembe jut: kemény felismerés volt, mert nagyon sokat dolgoztunk az új funkciókon, mégis az első benyomás az üzleti átvételi tesztelés során az volt, hogy a feladatot összecsaptuk, nem gondoltuk át megfelelően. A matek kijött, csak a felhasználó szempontjából nem érhető módon.
Visszagondolva, már egyértelmű számomra, hogy annál a fejlesztési feladatnál a legnagyobb probléma az volt, hogy a kommunikációnk és a felelősségi körök szétcsúsztak, a dokumentáció nem volt tesztelhetőségi szempontból is megfelelően felülvizsgálva. Előjöttek a szerintem mindenki számára ismerős párbeszédek, miközben próbáltuk tisztázni, hogy ki, mikor és mit nem mondott vagy kérdezett a funkcióval kapcsolatban a másiktól.
Ekkor még product owner szerepkörben dolgoztam, párhuzamosan több fejlesztő csapattal együttműködve. A közös munka során a szerepkörök nem voltak klasszikusan elválasztva egymástól, legtöbbször az elemzői feladatokat a vezető fejlesztők látták el. Kezdetekben nem került bevonásra üzleti elemző egyik csapat részéről sem. Szerettem közvetlenül a fejlesztőkkel dolgozni, de az igazi változást az hozta meg, amikor az egyik szállító bevont egy üzleti elemzőt is, aki egy teljesen más szemlélettel közelítette meg az üzleti igényeket.
A dokumentációnk minősége egyre jobb lett, gördülékenyebbek voltak az egyeztetések is. Sok olyan feltáró kérdést tett fel, amely alapján pontosítani tudtuk az igényeinket, üzleti oldalról közelítette meg a problémákat. Érezhető volt a fejlesztői csapat működésében is a változás, helyükre kerültek a szerepek és a felelősségi körök; új lendületet vettünk.
A nagy felismerés…
Ekkor éreztem először azt, hogy én is ezt akarom csinálni, szeretném megtanulni ezeket az üzleti elemzői technikákat. Nagyon inspiráló volt ez a fajta működés, amit ő képviselt.
A közös munka egy ideig ebben a felállásban zajlott, de nem sokkal később munkahelyet váltottam, mert új kihívásokat kerestem: üzleti elemzőként kezdtem el dolgozni.
A belső képzések és projekttapasztalatok mellett kerestem a további szakmai kapcsolódási lehetőségeket, amelyek által még jobban és gyorsabban tudok fejlődni.
Három évvel ezelőtt figyeltem fel a LinkedIn-en az Insprl tartalmakra. Tetszett, hogy a szakmai tartalmak nem steril, tankönyvszagú példákon keresztül kerülnek bemutatásra. A hétköznapi példák közelebb hozzák az olvasóhoz az ismereteket és jobban megfoghatóbbá teszik azokat.
A fejlődésem érdekében jelentkeztem Insprl tréningekre, amelyek után tudatosabban kezdtem el használni a BA módszertant.
Korábban meg voltam róla győződve, hogy ha kérdezésről van szó, az az én terepem, ebben otthonosan mozgok. De a kérdezéstechnika elsajátítása és tudatos gyakorlása nem könnyű feladat: nehéz a feltáró kérdéseket rendszerfüggetlenül megfogalmaznom, és arra figyelnem, hogy üzleti oldalról közelítsem meg a problémákat, ne azonnal rendszerfunkciókban gondolkozzak. A határidőnyomások miatt legtöbbször rövid idő alatt szeretnék információhoz jutni, és sokszor nehéz legyőzni a korábbi zsigeri működéseimet és nyitott kérdéseket feltennem.
Igyekszem a beszélgetések során 1-1 téma lekerekítésekor összefoglalni, hogy én mit értettem meg, nekem mit jelent az, amit a másik fél mondott. Ez egy nagyon hasznos része az egyeztetéseknek. A másik félnek is van lehetősége reagálni, pontosítani, könnyebben tovább lendíti a beszélgetést. Kap egy visszaigazolást, hogy figyelnek rá és iránymutatást ad neki, hogy mennyire érthető az általa közölt információ.
Minden projekt más, ezért az elemzési feladataim során arra is ügyelek, hogy a kiválasztott módszer, technika vagy eszköz minden projektrésztvevő számára hordozzon értéket és egy közös célt szolgáljon.
A vizualizálás ereje
Bátrabban használok modelleket is: ha például a koncepcióalkotás fázisban kontextus diagramot rajzolok, és közben a funkciókövetelményeket kezdik el nekem diktálni, akkor határozottabban tudok érvelni azzal kapcsolatban, hogy a részletes követelményekről nem ebben a fázisban kell egyeztetnünk. A modellek tudatos használatával könnyebb fókuszban maradnom.
Az üzleti elemzés MINDSET segít abban is, hogy máshogy tekintsek a projektek során felmerülő problémákra. Ha például konfliktus alakul ki bárkivel a munkám során, a helyzetet megvizsgálom abból a szempontból is, hogy ez a konfliktus a szerepkörök közötti eltérésből fakad vagy valami egészen másról szól.
A módszertan tudatos használatával, ha félre is értünk igényeket vagy elcsúszik a kommunikáció, könnyebb megtalálni azokat a pontokat, ahol javítani tudunk és nagyobb eséllyel kerüljük el, hogy ez a három szó elhangozzon: „Nem ezt kértétek!”
Köszönjük Rózsának, hogy betekintést engedett a történetébe!
Sokan magunkra ismerhettünk benne.
Te mikor érezted utoljára, hogy egy módszer tényleg segített előrelépni?
Mi lenne, ha most elindulnál – és mi ott lennénk, hogy irányt mutassunk, amikor szükséged van rá?
Megannyi eseményünk, tréningünk és közösségi élményünk segíthet abban, hogy tudatosabban, magabiztosabban haladj a saját utadon,Innen válogathatsz!
