A „perception is reality” az új corporate bullshit?

Ha Te is sokat hallod mostanság ezt a joker mondatot, vagy ebből csak külön-külön értetted a szavakat, akkor mindenképp gondoljuk végig együtt mit is jelent.

Rékási Evelyn nagyszerű írása egy új jelenségről.

Pár napja megütötte a fülemet egy mondat, amivel egy történetben találkoztam: „Perception is reality.”. Nem hagyott nyugodni.

Ez csak egy jól hangzó „Corporate Bullshit” vagy egy értékes, egyre gyorsabban terjedő új irányzat?

Jelenség

Szokásos egész napi megbeszélések után fáradtan ültem a tárgyaló asztal kürül hatod magammal és egy hevesebb beszélgetés 5-dik percében elhangzott a mondat, amire nem számítottam – „Perception is reality”. Egy oda nem illő mondat, amelyre nehezemre esett válaszolni és percekig emésztenem kellett miközben elröppenten a pillanat és viharzott tovább a megbeszélés.

Mit is jelent a részleteiben ez a mondat:

„Perception” nem más mint észlelés, angol értelmezése pedig: the way in which something is regarded, understood, or interpreted, vagyis az a mód ahogy valamire tekintek, ahogy értelmezem vagy megértem.

Ezzel ellentétben a „Reality” a valóságot jelenti, az angol értelmezése pedig ez: „the state of things as they actually exist, as opposed to an idealistic or notional idea of them”, vagyis ez a dolgok valódi állapotát jelenti szemben a róluk alkotott idealista vagy képzeletbeli elképzeléssel.

Adott egy nagyobb probléma, amely elég magas szintre eszkalálódott már a szervezetben. Az adott probléma okaival kapcsolatos vita hevében vezetők szájából a „Perception is reality” mondat hangzik el. Nagyon jó gondolat és hangzatos is, sőt manapság nem is vagy elismert szakember bizonyos körökben, ha nem tudsz ilyen vagy ehhez hasonló mondatokat idézni.

De miért veszélyes kijelentés ez?

Amennyiben egy szervezet ezt a mondatot feltétel nélkül elfogadja, akkor ez azt eredményezi, hogy egy probléma kapcsán a tapasztalt és észlelt attribútumokat a kollégák azonnal igaznak tekintik, ezen információk mentén gondolják végig a megoldási alternatívákat és hoznak döntést.

Vagyis az adott kolléga a zsiráf a képről, aki azonnal elkezdi a látottakat vászonra festeni. Amennyiben a szervezetben vélemény vezér is ez az adott kolléga, és sok zsiráf van még körülötte, akkor felületes helyzetértékelésüket követően megfogalmazott  gondolataik, meggyőződéseik hamar követők táborára talál a szervezetben.

Ők a töménytelen megbeszélések, feladatok és határidők áradatában, idő és energiaspórolás érdekében vagy csupán lustaságból hajlamosak a jól hangzó gondolatot elhinni, magukénak tekinteni. Így kialakul a közösségi alternatív valóság egy adott probléma kapcsán, ami óriási lavinaként indulhat meg a szervezetben. Vagyis az egész szervezet elkezd dolgozni azon, hogy tudnak piros csengőt gyártani amit lefestett a kolléga a vászonra.

A valóság sok esetben rejtve marad

Ki tudja mennyi idő után eszmélve rá, hogy valahol rossz irányba ment el a dolog, de akkor már senki sem emlékszik arra, hogy mikor és hogy történt. Egy dologra emlékszünk, hogy mindenki úgy gondolta… így a „Perception is reality” értelmet nyer, hisz aki ezt gondolja végig is viszi, amit gondol és a csordaszellem vagy lustaság miatt igaza is lesz. A valóság sok esetben rejtve marad, a szervezet egyszerűen csak tovább lép és a következő problémára fókuszál.

Érdekes kérdés az is, hogy aki ezt a jól hangzó kis gondolatot beveti fegyverként az tisztában van-e azzal milyen súlyos kockázatai vannak szervezeti szinten a nem ismert tényeknek, a nemtudásnak.

Ez a felfogás egy tőzsdei taktika részeként még akár elfogadható is lehet, hisz a tőzsde kőkemény pszichológia, de emberekért és folyamatokért felelős vezetőként nem tudnám elhelyezni mottóként a képzeletbeli whiteboard-n a szervezeti célok mellett.

Mi lehet erre jó megoldás?

De mi történne egy olyan szervezetben, közösségben, ahol sok, üzleti elemzői mindsettel is rendelkező vagy legalább az üzleti elemzési technikák egy részét ismerő vezetők ülnének szemben egy ilyen vezetővel? Vagy mi történne, ha odaadnánk a problémát egy projekt csapatnak, akinek a problémára kellene szállítani egy megoldást?

Hiszek abban, hogy az üzleti elemzés gondolkodásmód, módszertan és technika nem kizárólag az üzleti elemzők és mély szakmai munkát végző szerepkörök eszköztára, hanem kiválóan alkalmas vezetői szintre eszkalálódott problémák és vezetői szituációk megfelelő keretek közötti kezelésére, előmozdítására és megoldására is.

Így azt gondolom mindkét esetben a kijelentésre a válasz az lenne, hogy az említett vezető által érzékeltek csak EGY vélemény,

Ő egy a sok stakeholder közül.

Összeszednék a probléma kapcsán minden érintettet és idő függvényében interjúk, workshopok, brainstorming stb. keretében feltárnánk a kialakult helyzettel kapcsolatos össze érzékelést, véleményt, meglátást, információt. Fontos, hogy a stakeholderek ne csak zsiráfok legyenek, hanem elefántok, majmok és még hangyák is. Majd ezen összegyűlt információkból a kiválasztott érintettekkel összeraknának egy szituációs statmentet, amelyhez megvizsgálnák a gyökérokokat. Ezen gyökérokok közül a legfájóbbakon kezdenék el dolgozni és erre hoznának alternatívákat.

Vajon megéri?

Leírva is sokkal komplexebb, bonyolultabb, vagy ahogy egy volt vezetőm mondta túlságosan mély szakmaiságot igénylő folyamat, amelyhez túl sok erőforrás szükséges. A problémát nem ismerve külső szemmel és üzleti elemzői módszertan ismerete nélkül lehet én is ez mellé állnék, hisz a vezetőkben alapvetően bízunk és elvileg van annyi tapasztalatuk, hogy jó döntés hoznak. De még az is lehet, hogy az adott vezetőnek igaza volt és jól látta a helyzetet.

Vajon megéri a vezetőknek és a szervezetnek egy ilyen  befektetés, többlet erőfeszítés?

Röviden válaszolva, nem szerencsejátékot akarunk játszani a ránk bízott pénzzel, csapattal és szervezettel és nem egyetlen egy stakeholder érzékelése, véleménye alapján akarunk komplex problémákat leegyszerűsíteni és az alapján következményekkel járó nehéz döntéseket meghozni. Az üzleti elemzési technikák használatának hozzáadott értéke egy szervezeti szinten (de akár otthon is J) az, hogy a valós problémán fogunk dolgozni, ahol a munkánk eredménye a szervezetnek értéket teremtő megoldás lesz és magas valószínűséggel nem okoz újabb problémákat.

Fotó forrása

Mennyire volt értékes, hasznos számodra ez a tartalom?

Mivel hasznosnak, értékesnek találtad...

Oszd meg bátran másokkal is! 🙂

Sajnálom, hogy ez a tartalom most nem nyerte el a tetszésed...

Köszönöm a visszajelzésed, a szavazatod rögzítettük!

Kérlek segítsd a munkámat, és pár mondatban írd meg mit hiányoltál vagy hogyan lenne számodra hasznosabb ez a tartalom?

A fejlődésedhez a következő tréningekkel tudlak hozzásegíteni:

Evelyn Rékasi

2022. december 13.

Szia! Rékási Evelyn vagyok. Munkásságom során rendre projektek leszállításával, projektműködések fejlesztésével foglalkoztam különböző területeken, köztük, üzleti elemzés, demand menedzsment és projekt menedzsment.

korábbi írások

címkék

ez megvan már neked?

Decomposition diagram

Decomposition diagram

Biztosan ismered, biztosan használtad már, hiszen a JPÉ gondolkodás egyik legegyszerűbb megjelenési formája. Mégis érdemes közösen átgondolni, mi mindenre lehet használni.

itt követhetsz

Ba Talk - Üzleti elemzés nem csak üzleti elemzőknek

Mária Gintl-Reszegi PMI-PBA

Üzleti elemzés tréner / Mentor / Professional Business Analyst / Insprl alapítója

osztani ér