Török-Kaló Judit írása az üzleti elemzővé válás sárga köves útjáról
Mikortól számít valaki kezdő Business Analystnek, és meddig még csak leendő?
Mi a határ: a gondolat megszületése, hogy az akar lenni, az első szakmai anyag elolvasása, egy végzettséget igazoló papír, vagy amikor ez a titulus szerepel a céges aláírásában?
Helló! Judit vagyok, éppen szakmai irányváltásban, lelkesen, valahol a fenti kategóriák mezsgyéjén. Neked két perc elolvasni a kezdeti tipródások összefoglalóját, nekem bő két hétbe telt átrágni magam rajta, hogy egyáltalán hogyan induljak el ezen az úton, és mikortól számítok legalább junior üzleti elemzőnek? Korábban úgy gondoltam, hogy majd, amikor bekerülök az első ilyen projektembe. De hogy kezdjek neki?
Beléptem a BA TALK Facebook csoportba, feliratkoztam az Insprl hírlevélre, és csendes megfigyelőként azt tapasztaltam, hogy rengeteg írás a mindennapi életben is jól használható, új nézőpontot, eszközt ad. Majd jött a vízválasztó, Marcsi Business Analyst MINDSET képzésének a híre.
Lehetőség
Napokig hezitáltam, hogy teljesen laikus, kvázi szimpla közgazdászként jelentkezhetek-e rá? Hiszen ki vagyok én, hogy… nulláról egy olyan tréningre regisztráljak, ami a már legalább junior üzleti elemzőknek szól. Mert én CSAK egy tudásra szomjazó, a munka világába visszatérni kívánó, két gyerekes anyuka vagyok. De ez valóban “CSAK”?
Az itthon töltött babás-kisgyerekes évek alatt egy működő saját vállalkozást építettem fel egyedül, a semmiből. Különböző nézőpontú szakemberek munkáit fésültem össze ügyfelek számára értékes információvá. Tanultam és bőven gyakorolhattam az együttműködő kommunikációt. És mint minden anyának, a hatékony erőforrás-, és változás management is a mindennapjaim része.
Milyen gondolatok kavarogtak bennem a képzésre jelentkezés előtt?
- Értem-e majd egyáltalán az alapfogalmakat, meg hogy ki kivel van? Nem fogom-e visszahúzni a csoportot?
- Nem néznek-e ismét UFO-nak, mint életemben gyakran, hogy itt ez a teljesen kívülálló, állandóan kérdez, akár hülyeségeket is?
- A képzés ára se két fillér. Ki tudok-e venni annyit Marcsi “svédasztaláról” így laikusként, mint az, aki érti is a dörgést? (Ex-vendéglátós-közgazdászként pontosítanék: svédasztal az Ikeában van. Az, amikor széles választékban kedvedre szemezhetsz az étkek közül, az a büféasztalos vendéglátás. ? )
Döntési pont
Felismertem. Már megint azt csinálom. Bekapcsoltak a félelmeim, hogy nem vagyok elég jó, sőt cikisen kevés és kívülálló leszek. Ezt tudatosítva rájöttem, hogy
dönthetek másképp. Csak rajtam múlik.
A jelentkezés még úgyse von fizetési kötelezettséget magával, hanem azt írja Marcsi, hogy előbb mindenkivel beszél telefonon. Ez engem végtelenül megnyugtatott, ugyanis mi a legrosszabb, ami történhet? Hogy elhajt, de akkor se vagyok hátrébb, mintha meg se próbálnám.
Nagy levegőt vettem, és megnyomtam a JELENTKEZÉS gombot. A megjegyzés rovatban pedig természetesen bőszen szabadkoztam a kezdőségem miatt. Mondanám, hogy a tiszta kommunikáció jegyében felvállaltam a korlátaimat, de azért mind tudjuk, hogy van ebben egy csipetnyi felelősség megosztás is, kis öndegradálással fűszerezve. Inkább kevesebbet várjon a másik, aztán maximum pozitív irányban lepem meg, és akkor mindketten örülünk. Akárhogy is, szembenéztem a félelmeimmel, fejest ugorva az ismeretlenbe. És a lavina elindult. ?
Már az első beszélgetésünkkor Marcsi rávilágított, hogy bár nem így hívtam magam, valójában számtalanszor végeztem a munkáim és a magánéletem során is üzleti elemző tevékenységet. Mi sem bizonyítja jobban ezt a tényt, minthogy felépítettem egy máig működő vállalkozást. Sőt, rengeteg soft képességgel bírok, amik jól jönnek ezen a pályán. Már csak egy jó mentor kell… Akinek meg jól jön egy plusz kéz.
GO LIVE
Így belecsaptunk Marcsival a közös munka lecsójába, amely első lépéseként részt vettem a tréningen. Röviden: fergeteges volt!
Végig tudtam követni, és tényleg szemléletmódot adott át, amolyan jó fajta lecsóalapot. Bemutatott best practise-eket és konkrét eszközöket, amikből válogathatunk kedvünkre. A lecsós hasonlatnál maradva: kolbászt, virslit, rizst, cukkinit, illetve a különleges fűszerezési lehetőségeket. Rálátást, összképet kaptam, és közben egyszer sem éreztem magam cikisen kevésnek, vagy kívülállónak.
Bátran állíthatom, hogy az új élethelyzetem triggerelt egy fejlődési, tanulási igényt. Egyeztettem magamban a követelményeket a saját erőforrásaimmal. Megfogalmaztam az áhított outcome-ot, hogy mit szeretnék elérni, és már tálcán érkezett is hozzá az optimális output, avagy a mivel, hogyan megoldás. A kivitelezést megterveztük, amiben a magam részéről kockázatot elemeztem, majd belevágtam.
Emlékszel még, hogy mit írtam a poszt elején? Hogy korábban úgy gondoltam, majd onnantól tudok magamra leendő helyett már kezdő szakmabeliként tekinteni, amikor bekerülök az első projektembe. Észre sem vettem, hogy áhítozásom közben a
saját változásom projektje körülöttem zajlott. Ja és én voltam az üzleti elemzője.
Azt mondom, MOST érkezett el ez a pont, írás közben. Ezzel a gondolkodásmóddal váltam junior Business Analystté – a saját szememben. Marcsitól pedig a következő oklevelet kaptam hozzá, autentikusan postitra rittyentve:
Minden szuperhősnek – tehát üzleti elemzőnek is – van előtörténete. Itt kezdődik az enyém.
Köszönöm, hogy osztozol velem ennek a megszületésében!
Ha Te is üzleti elemző szeretnél lenni, vagy az vagy és tudatosítani szeretnéd működésed, akkor a következő tréningek keretet és magabiztosságot tudnak neked adni.
