Nyitrai Veronika
Certifkáció:
Azt hittem, hogy a certifikáció egy papír, ami majd megváltoztat mindent. Tévedtem. De közben mégis…
Miért éri meg megszerezni egy certifikációt, ha már amúgy is jól végzem a munkám?
Azért kellett, mert jó arra, hogy megnyugtasson, amikor azt keresem, hogy mit keresek én a projekten.
Magabiztosságot ad, amikor olyan kollégákkal találkozom, akikre szakmailag fel tudok nézni, meg akkor is, amikor olyanokkal találkozom, akik a menetiránnyal szembe mennek a pályán. Olyan, mint egy kapaszkodó, ami bármikor kéznél van, elővehetem a zsebemből, lebökhetem a földbe, akárhol is tartunk és ott marad, ha cibálják, akkor is kitart, tudom hozzá kapcsolni a továbbiakat.
A vizsga nem mér meg mindent, ami valóban számít.
A vizsga maga egy igen erős stresszhelyzet, eleve a környezet, a szabályok, az, hogy 4 óra alatt válaszolj 200 kérdésre. Én kétszer futottam neki, mint kiderült, az, hogy a Watermarkon 80-90% között teljesítesz, kevés, ha nem olvasod hozzá a könyveket. Szóval ide nem a megúszós fajta felkészülés kell, hanem a mindent beleadós.
Érdekesség (bár ez nem jelenti, hogy van összefüggés), hogy az első alkalomnál jelöltem, hogy nem angol anyanyelvű vagyok, így kaptam plusz fél órát a teszt kitöltésére. A második alkalommal ez a jelölés kimaradt, viszont sokkal egyszerűbben megfogalmazott kérdéseket kaptam.
Ami nagyon nehéz volt így, hogy nem lett meg elsőre, hogy tudatosítsam magamban, hogy így is ugyanolyan magas minőségben végzem a munkám, attól, hogy van egy sikertelen vizsgám, pont ugyanannyit érek, mint mikor nem volt sem sikeres, sem sikertelen vizsgám.
A vizsgára való felkészülés többet adott, mint maga a certifikáció.
Egyeztettem korábban sikeresen vizsgázó PBA-kkel, hogy ők miben látják a siker kulcsát, volt, aki PM könyvet ajánlott, volt, aki szakaszonként dolgozta fel a könyveket, a hozzá tartozó Watermarkkal és addig nem ment tovább, amíg tényleg nem értette. Ez vált be nekem is.
Meglepő volt, hogy mennyit készültem a vizsgára (szerintem az államvizsgát is beleértve erre a legtöbbet), mennyire felpriorizálódott ezáltal a saját fontossági listámon, milyen öröm volt, amikor sikerült, majd szembesültem vele, hogy a környezetemben nem igazán történt változás, ha szigorúan a sikeres vizsga után keresem. Ezt csak magamnak csináltam, ahogy a volt vezetőm rávilágított.
A tanúsítvány nem változtatott meg – a folyamat igen.
Arra jutottam, hogy előtte is hasonlóan végeztem a munkám, maga a felkészülés már megadta azt, amitől “PBA”-vé válik az ember, a sok tematizált tréning, a meet upok, a szakmai kapcsolódás a többi BA-val.
Ami bennem volt változás, az az, hogy tudatosabbá váltam, gondosabban tervezek, kevésbé lehet félrevinni, még akkor sem, ha igen nagy magabiztossággal és tapasztalattal a háta mögött érvel valaki. Sokkal könnyebben képviselem, amit jónak tartok, könnyebben vállalok nagy feladatokat és keresem is őket. De ez is menet közben jött.
Vera története jól mutatja: a vizsga nem az igazi mérce, hanem az az út, amit bejárunk érte. Nem a certifikáció adja meg a szakmai értékünket, hanem az a tudás, tapasztalat és magabiztosság, amit közben megszerzünk. A legnagyobb változás nem a papíron, hanem belül történik.
Ha te is szeretnéd megtapasztalni ezt a fajta fejlődést, mélyebb szakmai tudást és magabiztosságot szerezni, csatlakozz te is a BA Coaching-hoz! Egy olyan közösség és tanulási folyamat részese lehetsz, ami nemcsak a vizsgára készít fel, hanem segít tudatosabbá és határozottabbá válni a szakmádban.
