Hogy hol van ebben a projekthajrá?
A minap olvastam el Stáhl Judit Ezer nap Toszkánában című gasztroregényét, mely vidék egyébként is közel állt a szívemhez, az ízei pedig mostmár az elmémhez is.
Egyik bekezdés olvasása során valahonnan ismerős volt a papírra vetett érzés, jelenség.
“
Hajdan a veglia adott alkalmat arra hogy a parasztok tél derekán egy estére családostul összejöhessenek. Egyikük egy sonka végett hozott, a másik aznap hajnalban csapdába ejtett mezei nyulat, a harmadik bárányt, a negyedik valami más vadat, amit épp sikerült leterítenie.
Mindannyian a lobogó tűz fölé akasztott katlanba tették hozzájárulásukat.
Káposzta, burgonya, zöldség, palackok alján marad bor és pár csepp olaj ízesítette a nagy közös ragut.
Mialatt mindez összefőtt, az emberek melegedtek a tűz mellett, körbe adtak egy hasas borosüveget, amelyben fűszeres olajos boros fehérbab főtt az előző napi tűz hamujában. Mindenki pár szem babot öntött a vastag szelet kenyérre. Iszogatva borukat felváltva Dantét szavaltak vagy kísértethistóriákat meséltek, amíg a vacsorára vártak.
Az öregek ilyenkor adták tovább a meséket a fiataloknak. Ugyanúgy megőrizték számukra a történelmet ahogy az őseik őnekik.
“
Az érzést többször átéltem és az emlékeim közötti kutakodás után ráismertem, hogy ez olyan, mint a projektekben az élesítés előtti 1-2 nap, a projekthajrá. Évekkel ezelőtt már azonostítottam, hogy ez a kedvenc részem a projektekben és most itt láttam leírva az életérzést egy ragu formájában 🙂
Egy projekt élesítésekor a hónapokon keresztül tervezett és kivitelezett MEGOLDÁS kel életre sokunk munkája által. Az élesítés előtti napok közös várakozása pedig felfokozott, adrenalinnal telített levegőt biztosítanak.
Ilyenkor szinte mindenki csinál mindent (IS).
Itt már a fejlesztő nem feltétlenül azt nézi, hogy benne van-e a szerződésben a kérés, vagy nem, hanem uccu neki, legyen jó.
Itt már a tesztelők érzik az éles működés izgalmát és kezük valahogy ösztönösen találja meg a legnagyobb kockázatokat rejtő hibákat, amelyeket még gyorsan kezelni lehet.
Ezekben a pillanatokban üzleti elemzőként sokszor már nem tudok információkat hozzáadni a folyamathoz, inkább összekötöm a résztvevők információit. Dilemma esetén döntök, a jelenlétemmel vagy egy jó kávéval pedig támogatni tudok.
Mindenki hozza, amije van, amit hozzá tud tenni és már mindenkinek az első lépések öröme lebeg a szeme előtt. Zajlik a hajrá!
A csapat együttműködés ilyenkor felerősödik, a közös cél motiváló hatással van mindenkire. Főhadiszálás alakul ki valamelyik influencer környékén és akinek épp nincs jelenése a hajrában, hasonlóan a fehér babos kenyérhez, kapcsolódik, történetet mesél.
Ha ilyenkor egy akváriumon keresztül néznéd ezt a folyamatot
vagy lázas problémamegoldást vagy szívből jövő nevetéseket látsz.
Ez egy más tudatállapot, a változás előszobája.
Ha valaki tudja, hogy ezt pontosan mi hozza létre, lécci írja meg nekem 🙂
Amiben viszont én tudok segítségedre lenni, azt a következő tréningleírásokban megtalálod 🙂
